Szakítások.

-Szakítás?-Ok..

-Szakítás-ok.

-Szakít?-Ááá, sok.

ELŐSZÓ

A modern költészet egyik nagy melegágya - ha élhetek ezzel a szóval – a zeneipar. A dalszövegek, ha jól és minőségileg vannak megírva, és egy könnyed dallammal vannak párosítva akár százezrekhez juthatnának el, ezzel közelebb hozva a költészetet az emberekhez. Én mindig is úgy gondoltam, hogy az számít jó dalnak, aminek a szövege olvasva is megállja a helyét, és a szavak önmagukban is képesek elérni a hatást, zenei aláfestés nélkül. Személy szerint, ha találtam egy ilyen alkotást, azt belesoroltam a kortárs költészet könyvének széles lapjai közé.

Sokan úgy tartják, a magyar zeneipar egyenesen halad le a lejtőn, már nincs lehetőség minőségi zenével találkozni, mindenhol csak tucat, egysíkú, zeneileg és szövegileg is bárgyú dalokat lehet hallani. Pedig ez nem így van. Egyáltalán nem. Rengeteg olyan előadó van hazánkban, aki színvonalas művészetet képvisel, csak őket nem nyomják az ember arcába a pláza vagy a sarki bolt rádiójában, nem cikkeznek a magánéletükről, sőt sokan nem is elsősorban a koncertezésből élnek. Páran ugyan szeretnének, de legtöbbször ők is belátják, hogy az igényes zenét kevésbé tudják eladni, mint a könnyen emészthető és idegesítően fülbemászó dalokat. Beletörődnek, de lelkesedésük nem lankad, és várnak a nagy kitörésre, hátha… Néhány előadónak sikerül, másoknak nem. Szóval senkit nem hibáztatok, ha nem találkozik velük, viszont ha emiatt kesereg, nagyon könnyen segíthet magán. Főleg manapság! Csak egy kattintás, és a világhálón bármit megtalálhatunk. Szóval, aki esetleg kedvet érezne magában, és szeretne elmerülni a magyar könnyű zene bugyraiban, az ne habozzon. (Kezdetnek talán ez a kis válogatás is megteszi.) Ugyan van egy-két szám ebben az antológiában, ami túl van a milliós nézettségen a legnagyobb videós megosztó portálon, mégis értékel bíró szövege van, ami mindenképpen nagyon pozitív dolog manapság. Én kicsit másik szemléletbe is helyezném ezzel a nézőpontot, és megvizsgálnám a kevésbé hangoztatott közvéleményt, miszerint azért van remény, és kezdi felvenni a jó irányt a populárisabb zene is.

Ebben a válogatásban található dalszövegek több szerző munkái, ami szerintem egyértelmű bizonyítéka annak, hogy számos olyan költő él hazánkban, akinek még egy verseskötete sem jelent meg-nyomtatásban. Ők azok az alkotók, akik általában a háttérbe húzódnak a reflektorfényből, a rivaldából, és nem aratnak le túl sok babért, pedig ők is megérdemelnék, hiszen a legtöbb előadó nem magának ír szöveget, legalábbis a béna „művészek” nem. Az összegyűjtött dalok nagy része szerencsére nem ilyen, hiszen az antológiában szereplő előadók főleg zenekarok, akik között olyan multifunkcionális zenészek vannak, akik képesek olyan gyönyörű dalszövegekkel elbűvölni a közönséget, hogy az valóban felér a kortárs művészet szintjére. Elfogadottabb az a vélemény, hogy ezek az alkotások nem számítanak költészetnek, csupán a zeneipar kellékei, viszont ezt így mereven kijelenteni nagy badarság lenne, mivel a világ változik. Változnak az igények, a stílusirányzatok, a felfogások, új szemszögből lehet vizsgálni a dolgokat, új jelenségekre lehet reflektálni. A technika és a világ fejlődésével új eszközök nyílnak meg a művész hajlamú emberek felé, új lehetőségekkel lehet alkotni. Michelangelo álmában sem gondolta volna például, hogy pár évszázaddal később már digitálisan is lehet rajzolni, vagy fotómanipulációkat állítanak ki és kereteznek be a műtermekben. Ezért tartom puszta makacsságnak és teljesen értelmetlen dolognak a művészetet ecsettel, hegedűvel, balettcipővel, álarccal és libatollal bekorlátozni. Nem kell ragaszkodni a meg szokott dolgokhoz. Nyilván, könnyebb elemezni egy Petőfi verset, mint kihámozni a mondanivalót egy kortárs dalszövegből, de ettől olyan szép ez az egész. Mert más. Nem lehet évszázadokon át ugyanazt csinálni, mert az emberek sem olyanok, mint akkor voltak. Mások az igényeik, máshogy kell őket megszólítani. Kevesen olvasnak sajnos manapság verset, de zenét szinte mindenki hallgat. Nem kell elítélni valamit, csak azért mert új, hanem meg kell ragadni a benne rejlő lehetőségeket.

A kötet témája egy olyan jelenség lett, ami már mindenkit érintett, aki nem egy burokban élő tökéletes minta ember, és elmúlt 10 éves. Egy olyan szituáció, amit mindenki megtapasztalt. Vagy ő csinálta, vagy vele csinálták, vagy közösen döntöttek emellett a lépés mellett. Egy helyzet, ami vagy a padlóra küld, vagy szabaddá tesz. Egy olyan fájdalmas, vagy kevésbé fájdalmas érzés, aki mindenkivel megesik, ha szerelmes lesz. (Persze, mindig vannak kivételek…) Ez a szakítás, elválás, szétszakadás, külön útra térés, eltávolodás, vagy bármi más szinonimával illethető élethelyzet, ami a két ember közötti szerelem eltűnését fejezi ki. Sok féle szakítás létezik, a közös megegyezéstől a viharos szétváláson át a kihűlésig. Ahogy az emberek különböznek, úgy különbözik az ilyen helyzetekben való viselkedésük is, ez természetes. A válogatásban igyekeztünk minél szélesebb skálán felsorakoztatni a szétválás szituációit, remélve, hogy mindenki megtalálja magát a sorok között. Mind a tizenegy dal különböző szövegírók alkotása, így a nézőpontok is eltérőek, a megfogalmazás stílusa is változó, így garantált, hogy senki nem marad útravaló nélkül, miután beleolvasott az antológiába. Szeretettel ajánlják a Kortalan csapat tagjai ezt a kis összeállítást minden megtört, egészséges, vagy gyógyulófélben lévő szívnek.

ZAPOROZECS- AZON AZ ÉJSZAKÁN

(szövegíró: Varga Bence)

Vinnélek innen messze, ezer tájon át
De vacog a szívem, nincsen rá kabát
A legszebb rózsát szedtem le a réten
Most mind virágzik, csak a tiéd nem
Neked egészen átadom magam
De nincsen semmim, hogy megosszam
Szeretném újra látni a színeket
Újra megtalálni, ami elveszett

Azon az éjszakán
Hűvös éjszakán
Könny csordult a házfalán
Azon az éjszakán
Szótlan éjszakán
Elárult egy hűtlen lány

Azon az éjszakán
Furcsa éjszakán
Nem is volt igaz talán
Érted harcba szállnék, bárkivel
De fáradt testem tele sebekkel
Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem
A szavak győznek, de én már sosem
Írnék egy dalt is rólad, de nem tudok
Csak egy elkopott, ócska dallamot
Szeretném újra látni a színeket
Újra megtalálni, ami elveszett

Azon az éjszakán
Hűvös éjszakán
Könny csordult a házfalán
Azon az éjszakán
Szótlan éjszakán
Elárult egy hűtlen lány

Azon az éjszakán
Furcsa éjszakán
Nem is volt igaz talán

NOMAD-SAJNÁLOM

(szövegíró: Jánosi Szabolcs)

Gondoltam rád,
Tudom, hogy szép volt
Nem így akartam, de így sikerült

Fáj, amit érzek
Ez, mi megmaradt
Már csak egy visszhang
Az emlék elillan

Sajnálom
Hányszor mondjam el, hogy
Sajnálom
Elmondom százszor
Sajnálom
Hányszor mondjam el?
Sajnálom, hogy így alakult

Tovább festem a képet,
Hátha kihozok még valami szépet
Szakadék szélére épült a ház
Nem így akartam, de nem lett más

Sajnálom
Hányszor mondjam el, hogy
Sajnálom
Elmondom százszor:
Sajnálom
Hányszor mondjam el?
Sajnálom, hogy így alakult

Így egy darabig jó lesz
Amíg nem jön más, addig nem kell más
Ez ami nehéz
Mindig az elején
Halványan már látszik a fény

Sötét alagutak
Merre jársz?
Tovább kanyarognak
Mire vársz?
Sötét alagutak
Merre jársz?
Tovább kanyarognak
Mire vársz?

Engedd el
Engedd el
Hadd menjen
Engedd el
Engedd el
Engedd el
Hadd menjen
Engedd el

Sajnálom
Hányszor mondjam el, hogy
Sajnálom
Elmondom százszor:
Sajnálom
Hányszor mondjam el?
Sajnálom, hogy így alakult

ANTI FITNESS CLUB-MÁS ÖLEL ÁT

(szövegíró: Molnár Tamás)

Újra és újra csak melléd nyúl,
Kezem, ha téged keres.
Számtalan tervem a vízbe fullt,
Mióta magányomra ébredek.
Megzavar a csend,
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmisem vigasztal.
Van annyi kérdés ,mi felkavar.


Miaz, ami amitől több mint én,
Mi az ami neked úgy fájt.
Ki az akiben most bízol,
És miért hittem mást.
Hova fogy a levegő,
Hol lesz még,
Hol az aki szívemig száll.
Kire hagyom ezt a titkot,
Most miért inkább más,
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?..

Szüntelen gyűlnek a könnyeim,
Folyton rád gondolok.
Nem tudom többé elhallgatni,
Azt, hogy belül fáj még nagyon.
Megzavar a csend,
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmisem vigasztal.
Van annyi kérdés ,mi felkavar.

Miaz, ami amitől több mint én,
Mi az ami neked úgy fájt.
Ki az akiben most bízol,
És miért hittem mást.
Hova fogy a levegő,
Hol lesz még,
Hol az aki szívemig száll.
Kire hagyom ezt a titkot,

Most miért inkább más,
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?..

Más, az aki véd,
Más akire vársz,
Más karjaiban lel az álom rád.
Máshol kelt a nap,
Másnál ébressz fel
Fagyos párnám rég tele könnyekkel.
Felkavar a csend

Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmisem vigasztal.
Sem a csend, sem a zaj.

Mi az, ami amitől több mint én,
Mi az ami neked úgy fájt.
Ki az akiben most bízol,
És miért hittem mást.
Hova fogy a levegő,
Hol lesz még,
Hol az aki szívemig száll.
Kire hagyom ezt a titkot,
Most miért inkább más,
Lelkem miért bíztam rád,
Ha más ölel át?.

MARGE-EZ ITT A VÉGE

(szövegírók: Batta Zsuzsanna, Dunajcsik Mátyás)

Nézd már ez itt a vége
A stáblistán ott minden név
Elvakít az utca fénye
De nemsokára hazaérsz

Ez nem volt rossz film, de a vége durva
A színészek jobban is játszhattak volna
Én próbáltam nagyon szerelmes lenni
De be kellett látnom, hogy tényleg csak ennyi
A kamerák előtt még csókoltál engem
De másik filmet forgattál fejben
Szépek voltunk de mindenki látta
Hogy magadat toltad a premier plánba

Nézd már ez itt a vége
A stáblistán ott minden név
Elvakít az utca fénye
De nemsokára hazaérsz

Az volt a baj, hogy túl szépen indult
Egy álomvilág ami szép lassan széthullt
Akcióhős és különös díva
Mondd miért voltunk ilyen rosszul megírva?
Egy szöveget mondtál de érzések nélkül
Én éreztem, de semmit nem mondtam végül
Az öltözőben a tükörbe néztem
Egy magányos nőt láttam a széken

Nézd már ez itt a vége
A stáblistán ott minden név
Elvakít az utca fénye
De nemsokára hazaérsz

MARGARET ISLAND-NEM VOLTÁL JÓ

(szövegíró: Bródy János)

Én nem voltam szégyenlős
nem vártam, hogy hős legyél, óh én nem
És engedtem mindent és
hagytam, hogy bármit tegyél, óh igen

Ha azt hinnéd, hogy jó voltál
Hát nem voltál jó

Én kértem, hogy engedj el
Engem már nem érdekel, hol jársz
De te nem hagytál elmenni
és nem tudtam érezni már, úgy fáj

S te jöttél még és csókoltál
És azt hitted, hogy jó voltál
és nem mondtam, mert nincs rá szó
De nem voltál jó

Hát engedj el békében
nincs harag szívemben már, nincs már
Érzem, hogy engem még
vár, ki majd szíven talál, még vár

Ha jönnél még és csókolnál
és azt hinnéd, hogy jó volnál
hát elmondom, bár nincs rá szó
hogy nem volnál jó
látod már, hogy tévedtél
és nem voltál jó

S ha jönnél még és csókolnál
és azt hinnéd, hogy jó volnál
én elmondom, bár nincs rá szó
de nem voltál jó

HEAVEN STREET SEVEN-GESZTENYE FÁK ALATT

(szövegíró: Szűcs Krisztián)

Nem lesz több szerelmes dal
Ezt kérted, ezt ígértem
Nem lesz a neved többé
Kondenzcsíkkal írva az égre
Nem lesz több gyertyafényes
Minőségre kényes
Este a kastélyparkban
Nem lesz többé, mondom, nem lesz

Nem adok több szerenádot
Nem leszek olyan áldott
Ki a szívével jól lát
Nem írok több ódát hozzád
Nem hagyom a nagyvilágot
Hátra miattad könnyen
Tudom, hogy így lesz könnyebb
Hiába préselsz könnyet

Szép lombos gesztenyefák alatt
Eladtál és eladtalak

Nem hozok whiskey kólát
Virágot, svájci órát
Parfümöt, édességet
Nem játszok rendőrséget
Melletted, ne aggódjál
Fulladni nem fogsz most már
Mer' rád feküdt a lelkem
Esküszöm, nem

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

Egy régi dalt hallottam
Valami olasz sláger
Ötven-hatvan valahányból
De sok szép nő táncolt
Mindegyik hazudott, de
Egyik sem tehetett róla
Az unokáik persze
Csak az igazat mondják azóta

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

Szép lombos gesztenyefák alatt
Eladtál és eladtalak

Szép lombos gesztenyefák alatt
Eladtál és eladtalak

De hogyha úgy leszel vele
Hogy mégiscsak néhanapján
Szükséged lesz rám
Én majd ott fekszem,
Ahol hagytál

Ahol hagytál
Ahol hagytál
Ahol hagytál

ESTI KORNÉL-NEM VAGY MÁR

(szövegíró: Lázár Domokos)

Nem vagy már jó,
Nem vagy már szép.
Égjen lassan,
Vagy szakadjon szét .

Térjen vissza
Minden lélek,
A régi lyukban
Ott pont elfértek.

Nem vagy már.
Túl késő
Innen már
Visszahúznunk.

Nem vagy már szép, nem vagy már jó,
Nem vagy már éppen a nekem való,
Nem lesz gyerek, nagy ház, autó,
Ahogy te élsz, az nekem nem jó,
Az nekem nem jó már.

Nem vagy már.
Túl késő
Innen már
Visszahúznunk.

LÓCI JÁTSZIK-1 DAL HOGY ELBÚCSUZZAK

(szövegíró: Csorba Lóci)

Nincs szíj, amivel idekötözhetnélek
Nincs történet, amiben elmesélhetnélek
Nincs érték, ami mentén felbecsülhetnélek

Nincs rend, amibe beletemethetnélek
Nincs kulcs, amivel összeszerelhetnélek
Nincs kérdés, amire megfelelhetnélek

Nincs fény, amire lépnék,
árnyék, hogy elbújjak
1 dal van hogy tőled elbúcsúzzak

Nincs szó, amivel újra becézhetnélek
Nincs pokol, mivel elkeseríthetnélek
Nincs mondat, amivel elengedhetnélek

Nincs fény, amire lépnék,
árnyék, hogy elbújjak
1 dal van, hogy tőled elbúcsúzzak

Ha ezt hallanád, most biztos rám szólnál,
Hogy a mondat végén úgysem egy pont áll
Ha ezt hallanád, talán csak nevetnél,
Hogy még közel sem vagyunk a legvégén

De nincs fény, amire lépnék,
árnyék, hogy elbújjak
1 dal van, hogy tőled elbúcsúzzak

Nincs fény, amire lépnék,
árnyék, hogy elbújjak
1 dal van, hogy tőled elbúcsúzzak

HALOTT PÉNZ-MÁSHOGY NÉZTÉL RÁM

(szövegíró: Marsalkó Dávid)

Minden más volt régen
Máshogy néztél rám
Jobban hittél abban
Amiben én ritkán

Az ágy közös még, de az agy már nem
Ha balra mennék, te balra nem
Az ágy közös még, de az agy már nem
Ha jobbra mennék, te arra nem

Már viszolyog a holnap, hogy hogy legyen
Mit keresek én veled még egy helyen,
Hol találom a szót ami kell nekem,
Miért vagyok egyedül, mikor lefekszel velem

Az ágy közös még, de az agy már nem
Ha balra mennék, te balra nem,
Az ágy közös még, de az agy már nem
Ha jobbra mennék, te arra nem

Már más érdekel, már mást néznék,
Már máshogy érzek, már másképp rég,
Pedig nem hibáztunk, csak valahogy elmúlt,
Egymás mellett, valami elmúlt

Minden más volt régen
Máshogy néztél rám
Jobban hittél abban
Amiben én ritkán

A zár közös még, de a kulcs már nem,
Valakivel vagy, de már nem velem,
A zár közös még, de a kulcs már nem,
Valakivel lennél, de nem velem

Még nevetünk egyet, bár nem tettük rég,
Így válik ma ketté a föld és az ég
Már úszik a köd be az ablakon,
Hogy lehetnék otthon, hol nem lakom

A zár közös még, de a kulcs már nem,
Valakivel vagy, de már nem velem,
A zár közös még, de a kulcs már nem,
Valakivel lennél, de nem velem

Még nevetnénk egyet, de nem tudunk,
Miért villan a vaku, mikor elfutunk
Most menekülj el, amíg elbújok,
Most menekülj, mert én nem tudok

Minden más volt régen
Máshogy néztél rám
Jobban hittél abban
Amiben én ritkán

Annyi volt amit, te adtál nekem

WELLHELLO-KÉSŐ MÁR
(szövegíró:Karácson Tamás)

Minden híd ledől és zuhan a mélybe a múlt
Úszni érte nincs erőm és már te sem gondolod úgy
Ahogyan azt álmodtuk, belőled kijózanodni fáj
Késő már, késő már, késő már

Fullad a tegnapi élet a sarkon
a csendben, mikor fekszem a padlón
a ki nem mondott szavaid hallom
hogy kéne belőlünk valamit hagynom
mert nem marad nyomom se majd
nem vagyok bolond, se vak
ezért nehéz, hogy az arcodban
látom, mikor még az voltam
a percekből, miket elvettünk
még próbálnék visszaadni
de nem tudom, hogy kell
a hosszúra nyúlt ölelésekből
kiszakadni

sokszor túlgondolom meg elrontom
már nem teszek érte, de nem mondom
és te sem akarod, hogy mást higgyek
minket csak a tériszony állít meg 
mert nem oldódunk fel egymásban
hogy lehet, hogy nem láttam
mi a hamis, és mi az a valódi
bár tudtam volna előre csalódni
Egymásból, amit elloptunk
megpróbálnám visszarakni
de minden jót megbosszul a múlt
már nem tudunk így maradni

DÉR HENI-ÉG VELED
(szövegírók:Burai Krisztián, Szabó Norbert)

Mindig imádtam, hogy a zoknidat
Ágyba bújás közben magadon hagytad.
Zéró teljesítmény, negatív rekord
Csak rám vársz végül, jól bealszol.

Minden szó, oly szép és jó
De kérdezném, hogy lánynak mondtad még?

Minden pillanatban arra gondolok, milyen jól vagyok nélküled.
Ennél szebbet, jobbat már nem is kaphatok, annyit mondhatok:
Ég veled!

Szárnyal az idő, ennyi szürke nap.
Hova menjünk hétvégén, süt majd a nap?
Na ebből elég ülj itthon tovább, én hívtalak.
Vár az élet, így dobtalak.

Minden szó, oly szép és jó
De kérdezném, hogy lánynak mondtad még?

Minden pillanatban arra gondolok, milyen jól vagyok nélküled.
Ennél szebbet, jobbat már nem is kaphatok, annyit mondhatok:
Ég veled!

Nyugodtan vidd magaddal a konzolod,
Azt minden nap nyomkodhatod.
A tévét is meg a laptopot,
ahol a pixel csajokat bámulod.
Mától minden más..

Minden pillanatban arra gondolok, milyen jól vagyok nélküled.
Ennél szebbet, jobbat már nem is kaphatok, annyit mondhatok:
Ég veled!

Minden pillanatban arra gondolok, milyen jól vagyok nélküled.
Ennél szebbet, jobbat már nem is kaphatok, annyit mondhatok:
Ég veled!

Nélküled, ég veled!

Felhasznált kortárs művészeti alkotások:

Borító: Salamon György - Régmúlt

Cakó Ferenc - Egy távoli vitorla

Ludvig Dániel - Az asztalon

Tóth Luca – Távolba néző

A Kortárs Irodalmi versenyre készítette a Kortalan irodalmi csapat 2016-ban.